Make your own free website on Tripod.com

1995

Szivárvány hajad fölött
fekete felhők
meredve nézlek
dübörgés közt
szívem rítmusa
örökre eléget.

Tüzesen égő szád
nyelveden a méreg
számba adod, élve
temetnek el holtakat
Vérző testünk egybeolvad.

Véremmel együtt nyeled
könnycseppjeimet
arcomba égett barázdák
közt,lehet hogy
majd
meglátod, hogy
mi voltam néked
szeptember 25.


Igát vonok érte
meghalok hangja
után repülök, mert
ő jó velem
Lenne velem kettesben
márványon ülve
hányás között
belünkben túrkál a
szerelem.

Simogatom arany
búzaszellő lágyan
érintem bőröd
Szádat megilleti
szám közelsége
bizsergeti lelkedet,
melyben benne van
az élet árnyéka
és a halál.
Érted és értem
Élni kell.
szeptember 25.


Engem is bekap a félelem?
Karddal kivonva menjek vagy
meghunyászkodva gebedjek
meg magam nyomorúságában?

Harcolni kell két karddal
egy nem is elég,
ha eljő a hajnal
elindulok lemészárlom
vérben úszó kezeimet látom
és az örömöt, melyet
a vérben lelek.
november-december


A libegőn

Soha nem voltam
még a magas
röptette szárnyán,
s te elviszel,
mert megígérted,
hogy a magasban,
s aztán a mélyben
félhetek gyáván
belédkapaszkodva
remeghetek a gyönyörűségtől

Pörög velünk a kerék
cikáznk ég és föld között
Hívnak a felhők, hogy
játszunk velük
bújócskát a kékben
Fogom a kezed és
húzlak a fal mögé,
de te magadba bújsz,
nem fordulsz felém.
december 27.


A mosolyod

Mocskos szádon
ott ül a mosoly,
kicsit ferdén,
de mégis ott van.
Apró, fehér ogaid
kivillanak
megvakítva a fényt
furcsa hangot hallatsz.
Te nevetsz,
csalfán, de nevetsz.
Szemem visszatükrözi
nevetésed fényét,
de én nem tehetem,
hogy veled legyek,
mert te
rajtam nevetsz.
december 27.


Pedig hányszor
Akartalak megfogni,
Nézni gyönyörűséged
Nem lehet már,
Inkább csak várni, hogy
Szállsz majd az égen
Engem húzva magad után
Rongyosan libbenve
Este, napfény nélkül
Sötétben hánykolódunk
Sebesen a szélben.
december 31.


Ideér ma még

Ideér ma még?
Kérdezem az ablaktól,
bár tudom, hogy
nem kaphatok
csak üres választ
egy áttetsző alaktól
Ideér?
Forgok nyugtalanul
körbe-körbe szédítem
magam, mikor már
a hó is leesett és
a csúzdák havas
lejtőin ül a félhomály.

A hold még nincs fenn,
az égen nincsen csillag,
mert ők tudják,
hogy te hol vagy.
De merre?
Azért megkérdem
a lámpákat, kik a
pózna tetjén
méltóságteljesen világítanak
egy-egy napként
az éjjel.
december 31.