Make your own free website on Tripod.com

1998

100 tónak tükrében
a nap fénye töretlen
s a vadak a tó felett
eltünnek a mélyben
január 5.


Szélben vihart érzel
Engedd el magad
Ragadd meg kezem
Erősen szoríts magadhoz
Tétován állok előtted
Lehunyom szemem
Elfordulok tőled
Keresek tovább utánad
január 7.


Ágyad mellett

Gyertyát gyújtok az ágyad fölött
Az arcod táncol a meleg fényben
Álom suhan a párnák között
az angyalok vigyáznak rád ébren

Mint a tiszta tó tükrében a nap
ragyog szemed a lelkemben
Mosolyod szivárványként
Játszik vidám színekben.
január 7.


Papírra vetett emlékek közt
Angolos hidegséggel lábad közt
Nehéz mégis feledni
Néma szád, ordító szemed közt
Ihletet meríteni a múltból
január 7.


most itt van
mellettünk
és mint a 
villám csap
belénk, akár
egy gondolat,
hogy együtt
sokkal szebb
és csodálato-
sabb elviselni
a fájdalmas
igazságot,
hogy fölös-
leges az egész,
hisz úgyis
vége lesz.
január 7.


Alkonyat
Hajnal, végül mind
Az ővé leszünk.
Lehulló harmatcseppek
Áramló tengerek
Lehelletnyi lélegzet
január 7.


Tétovának látszol
s mintha haboznál is
pedig tudod, hisz tudnod kell
ő nem az, kit keresel
ő már halott, szelleme éget
s táncol a vadon mélyén
január 31.


Pergő könnycseppek

néma, halk szuszogás
fájdalmad belülről éget
s hogy miért nem fogom kezed?
ártatlanul ezt kérded
juniús 7.


Kastélyod fénye

Megállok a kertben
A puha zöld pázsit a lábamat simogatja
Virágok nyílnak szerteszét
a levegő friss szellőt sodor elém
várom a csöndet, s ő közeleg felém

A palota kecses ajtaja díszes
Akár egy ékszerdoboz bíbor bársonyon,
Napsugarak csillanak az ablakon

Kezem a kilincsen, bár félek benyitni
Szívem dobog, testem remegése
beleveszik egy kicsiny repedésbe

Könnyedén libben a hatalmas ajtó
A ragyogást várom, de a sötét veremben
én fénylek kopottan
Tévedtem... ,mint máskor
létrát keresek és mászom a nevetés felé.
juliús 28.


Csak édes leheleted ér arcomhoz
Óvatosan lehunyod szemed, s
Közben összeforr ajkunk a sötétben.
augusztus 10.


Tovatűnt egy pillanat
nem fogtam meg, elszaladt
nem vártam rá többet,
megtalál ha kellek
Átkarol majd, szemem lehunyom
megcsókól, és a fülembe suttog...
S mire megfordulok már elszaladt
eltűnt, mint egy pillanat.
augusztut 22.

A tenger simogatja partomat
a szellő csendesen zúg a fák közt
szemedben látszik az alkonyat
vörösen izzik kezeim közt.

Szivem üres, lányok tengerétől pusztult
míg újra erdő lesz, s felemészt
talán már nem szeretsz, s elvész
Mi öröm, s a szó, mi örök: a szerelem
augusztut 22.


Utánad a szél

Néha mikor kinn ücsörgök
lenézek s csak szédülök
szédülök bele a sok bolondságba
Lábad nyomát nézem, érzem
érzem a friss szellőt, csak fúj
az égi erők igazsága
szeptember


Kérlek sírj , ha látod
szemem sarkában
ott a könny
Kérlek sírj és menj el
...örök nyugalom
szállt lelkemre
szeptember 30.


5000 mélyen a föld fölött

Csak azért élsz, hogy én megölhesselek
el akarom vágni a torkodat, halj meg kérlek a kezeim közt
Mennyei élmény a pokol tüzénél melegedni.
szeptember 30.