Make your own free website on Tripod.com

1999

Az éveim számolom
s nem jövök rá
hol rontottam el
mert örökké élnem kell
április 12.


Messze földön lángol egy ág
Örök tűz ég benne,
S elvész a világ.
április 12.


Megfájdulni az igazságtól, ami hazugság
Számodra is végetér az élet
Várakozva a halálra, fölöleges cselekedned
Segíteni ellenségek sokaságán
virág illeti a rothadó tetemeket
fájdalom belülről öl meg, bár élvezem a halált
ize a nyelvemen, éhesen nyelem,
de figyelmeztesd a többieket én elmondom neked
hogy eljön a félelem.
április 13.


Kiülni a messzeségbe
hallgatni a fák szavát
lélegzem
nyugalma eláraszt
Testem itthagyom
s lelkem madárként röppen ki fészkéből
a szabadság vágya, mit éreznem sem szabad
egybeolvad minden képzeletem
elhagyom...
Kérded miért halok meg a fényben?
S elmondom neked a titkot,
lelkem egybeforr ő vele, kit megnevezni senki
nem mer.
április 13. 17:20


Meghalok magányomban
segít az éjjel
a Hold elött térdelek
április 13.


Felejtsd el vágyaidat
Testbe zárva könyörögsz,
mikor csak ki kell szállni
április 13.


A sátán? Persze rá lehet mindent fogni, de a 
határt Te fogod meghúzni.
április 13.


Susogott a fák közt
Ámultan követtem
Repülését
Kifeszített szárnya
Áldozatra lesve
Nyugtatta lelkemet
május 4. 0:34


Álom

Tücsök ciripelés és az éjszakázok mámoros dübörgései
A madarak szárnycsapkodásai a falban
Tudom egyedül vagyok a szobában, de mégis láttam.
Álmom elhozta már jövőm, s arra vár, hogy megértsem
Láttam őt is, bár nem féltem, ő megijedt
Erőm megérezte, nem tudta felfalni.
május 4.


Már csak csendben várok
Nincs mit tennem, felkészültem
Te tudod, és erőt merítesz lelkemből
Aggódom, mint anya gyermekéért
Bár vigyázol magadra.
május 4.