Make your own free website on Tripod.com

Lao-ce 
Tao TAO TE KING
Te Az Út és Erény
King könyve
Weöres Sándor fordításában Tőkei Ferenc prózafordítása alapján AZ ÚT 1 Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől-való; a szó, mely rája-mondható, nem az örök szó. Ha neve nincs: ég s föld alapja; ha neve van: minden dolgok anyja. Ezért: aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti. E kettő mögött közös a forrás, csupán nevük más. Közösségük: csoda, s egyik csodától a másik felé tárul a nagy titok kapuja. 2 Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas es mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást. Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti. 3 Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend es béke fakad; ha nem kell többé a ritka, drága, megszűnik a nép kirablása; ha nem a vágy uralkodik, a nép szíve megnyughatik. Ezért a bölcs a szívet kiüríti, a gyomrot teletölti, a sóvárgást gyengíti, a csontot erősíti, hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, az okosak veszteg maradjanak. A nem-sürgés ez és rend és békesség lesz. 4 Az út üres, de működését abba sose hagyja. És mélységes, mindennek ősatyja. Élet tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba. Megfoghatatlan és mégis van. Én nem tudom, ki a szülője, de vénebb, mint a tünemények őse. 5 Az ég és föld nem emberi: neki a dolgok, mint szalma-kutyák. A bölcs ember sem emberi: neki a lények, mint szalma-kutyák. Az ég és föld közötti tér, akár a fujtató, üres és nem szakad be, mozog és egyre több száll belőle: kell rá szó, ezernyi; jobb némán befelé figyelni. 6 Csodálatos asszonynak hívják: ő a völgy örök szelleme. A csodálatos asszony kapuja ég s föld gyökere. Végtelenul munkálkodik, nem fárad el sose. 7 Örök az ég és örök a föld. Azért örök az ég s a föld, mert nem önmagukért élnek, ezért nem fogy belőlük az élet. Éppígy a bölcs: hátrahúzódik, ezért halad, nem őrzi magát, ezért megmarad. Így van: saját érdeke nem űzi sose, ezért teljesül saját érdeke. 8 A legfőbb jó a vízhez hasonló: mindennek hasznos, de nem harcos; az alantasban is jelenlevő: a víz az út-hoz hasonló. Az élet a földet kövesse, a szív a benső melyet kövesse, a barátság az emberit kövesse, a beszéd a valót kövesse, az uralom a rendet kövesse, a szolgálat a lehetőt kövesse, a tett a kellő időt kövesse. Ha készséges, de nem erőszakos: nem kél zúgolódás semerre. 9 Aki tölt színültig: jobb, ha előbb abbahagyja. Aki túl-élesre fen: élét hamar kicsorbítja. Arannyal, ékkővel teli kamra: megőrizni senkise bírja. Kincs, gőg, rang egyszerre: mekkora szerencsétlenség! Alkotni, adni, majd visszavonulni: ez az égi bölcsesség. 10 Aki teste-lelke egységét megőrzi, azt a kétség nem bontja meg. Aki természetét szelíddé símítja, egyszerű, mint az újszülött gyerek. Aki látását megtisztítja, elkerüli a tévedéseket. A nép megnyerése, ország kormányzása nem kíván tudós elméletet. Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak, nyugalmasak és békességesek. E tudásból kibontakozik a sürgés-nélküli cselekedet. Megszülni és felnevelni, létrehozni és nem kívánni, megalkotni és nem birtokolni, hatalmaskodás nélkül vezetni: ezt kell a legnagyobb jónak nevezni. 11 Harminc küllő kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható. Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható. A házon ajtót-ablakot nyitnak, mert belül üresség rejlik: a ház ezért használható. Így hasznos a létező és hasznot-adó a nemlétező. 12 Látást az öt szín tompít, hallást az öt hang tompít, ízlést az öt íz tompít, a vágtatás, vadászat megbolondít, a nehezen elérhető mind bűnbe lódít. Ezért a bölcs nem a szemét, inkább a gyomrát tömi, neki nem a távoli kell, hanem a közeli. 13 Dicsőség, szégyen: egyforma félelem. A rang: az élet legnagyobb csapása. Dicsőség, szégyen: mért csak félelem? Mert a dicsőséget a közemberek szorongva nyerik el, szorongva vesztik el. A dicsőség is, szégyen is, csak puszta félelem. A rang mért az élet csapása? Mert legnagyobb csapás az önszeretet. Ha nincs bennem önszeretet, ugyan mi bajom lehet? Ezért: a világért élő kiválóságra bízható a világ; és a világért élő jóságra építhet a világ. 14 Ránézek, de nem látom, ezért neve: nem látható. Hallgatom, de nem hallom, ezért neve: nem hallható. Megragadnám, de meg nem foghatom, ezért neve: a legparányibb. E három titok egységbe olvad. Felszíne sem világos, alapja sem homályos, végtelen, névtelen, visszavezet a nemlétbe szüntelen. Neve: formátlan forma, tárgy-nélküli kép, neve: a sötét. Szembetérek s nem látom arcát, követem és nem látom hátát. Az őskor útját birtokolva s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezető-fűzére. 15 Hajdan az ihletettek ismerték a rejtőzőt és rejtettet, de őket mélyükig nem ismerte senki. Mert nem lehetett őket megismerni, a kép róluk csak ennyi: mint téli folyón átkelők, vigyáztak, mint szomszédaiktól félők, figyeltek, mint a vendégek, tartózkodtak, mint olvadó jégen, óvakodtak, mint a rönk-fa, egyszerűek voltak, mint a völgykatlan, mélységesek voltak, mint a homály, át nem derengtek. Nyugalmukat bizton őrizve formálták a szennyesből tisztát. Az örök áramlással békességben, ismerték az élet nyitját. Az úton jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak, s mert mohók sose voltak, megelégedtek a létezővel és újat nem alkottak. 16 Ahol megvalósul a teljes üresség, ott a nyugalom tisztán megmarad, minden növekszik a maga rendjén, az örök áramlásban körbe-halad. Minden virul, terem, s a kezdethez visszatér szüntelen. A kezdethez visszatérés: a béke. A béke: az élet visszatérte. Az élet visszatérte: állandóság. Az állandóság tudása: világosság. Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar. Aki az állandót ismeri, bölcs lesz, aki bölcs lett, igazságos lesz, aki igazságos lett, király lesz, a király az eget követi, az ég az utat követi, az út örökkévaló, és minden rendjén-való. 17 A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok. Szerették, felemelték, aztán rettegték, végül megvetették. Aki hűtlen, hívet nem lel. De ha ígérete szerint cselekszik, munkája sikerül, érdeme növekszik, és a nép azt mondja rája: "A természet útját járja." 18 Mikor a nagy utat semmibe dobták, megjelent az erkölcs és méltányosság. Mikor kezdődött az okoskodás, megjelent a nagy hazudozás. Mikor a hat rokon összeveszett, megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet. Mikor zavaros az ország, megjelennek a hűséges szolgák. 19 Ha eldobják az okosságot, a tudósságot, akkor lesz a nép százszor áldott. Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot, gyermeki tisztelet, szülői szeretet vezeti a sokaságot. Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot, nem lesznek többé tolvajok, betyárok. Három jele a kevés-bölcsességnek. Mutassák meg az ember-népnek az egyszerűséget, az épséget, hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket. 20 Hagyd el a tanultságod és meg nem bánod. Igéret és ígérgetés: mi különbség? Jó és rossz: mily különbség! De amitől mindenki retten, azt nem vethetjük félre büntetlen. Ó, zűr! Még minden rendezetlen! Ám az emberek ragyognak folyton, mint ünnepi lakomán, vagy tavasz-érkezéskor a tornyon. Egyedül én vagyok nyugodt, nem állok a fénybe, akár a még világra-nem-hozott. Forgok az áramlásban, nem lel szilárd helyet a lábam; mindenkinek van bőviben, csupán nekem nincs semmi sem: lám, bolond szív jutott nekem! Ó, zűrzavar! A közönséges emberek ragyognak, homályban én vagyok csak; a közönséges emberek mind szemfülesek, közönyös én vagyok csak. Örvénylő tenger ragad magával, sodródom, nincs megállásom. Mindenkinek megvan a dolga, bolondnak, durvának csak én mutatkozom. Egyedül én vagyok más, mint az emberek, mert az ős-forrásból táplálkozom. 21 A hatalmas erény változatai az utat követik. Az út magában-véve árny és köd. Köd és árny, hol képek rejlenek. Árny és köd, hol dolgok rejlenek. Mélység, köd, hol magvak rejlenek. Látuk: valóság, belük: igazság. őskortól máig nem kallódott el a neve: általa megnevezhető mindennek kezdete. Mindennek kezdetét mint tudhatom? Csupán vele. 22 A hiányos kikerekül, a görbe kiegyenesül, az üres megtelik, az elvénhedt újjáalakul, a kevés megsokasul, a sok megzavar. Ezért a bölcs az egy-egészet óvja: ő a világ példája. Nem áll a fénybe, ezért fényes, magát nem hirdeti, ezért híres, magát nem dícséri, ezért dicső, magát nem kínálja, ezért vezető. Nem indul küzdelembe, ezért senkise győz felette. A régiek megmondották: A hiányos kikerekül. Nem holmi üres szó. Az igazi, a teljes: minden fölé terül. 23 A keves szó, mint a természet: az erős szél nem fúj egy reggelen át, a zápor nem tart egész napon át. Küldője: ég s föld. Nem alkot maradandót az ég s föld, még-úgy-sem az ember. Ezért az út-on járjon az ember, akkor közös az út-tal, az erényes közös az erénnyel, a vesztő közös a veszteséggel. Aki közös az út-tal, az út-at elnyeri. Aki közös az erénnyel, az erényt elnyeri. Aki közös a veszteséggel, a vesztettet elnyeri. S aki kétségben imbolyog, annak szavát senkise hiszi. 24 A lábujjhegyre ágaskodó nem áll sokáig, a nagy léptekkel rohanó nem megy sokáig, a fénybe-álló nem lesz fényes, a magát-hirdető nem lesz híres, a magát-dícsérő nem lesz dicső, a magát-kínáló nem lesz vezető. Ezek az úton: rohadék, hulladék, utálkozva elkerülik, az út-on járó rá se lép. 25 Íme az ős-zűrből keletkezett, az ég és föld előtt született: mily békés, mily üres! Magában van, nem változik, zavartalan mindenütt működik. ő az ég-alattinak anyja. Nevét nem ismerem, kisebb nevén út-nak mondom, elmém szerint nagynak mondom, a nagyot távolodónak mondom, a távolodót eltűnőnek mondom, az eltűnőt visszatérőnek mondom. Ezért nagy az út, az ég, a föld s a király. A világon négy nagy létezik s a király köztük az egyik. Az ember a földet követi, a föld az eget követi, az ég az út-at követi, az út önnön rendjét követi. 26 A nehéz a könnyű alapja, a nyugalom a mozgás apja. Ezért a bölcs naphosszat munkálkodva, szekere terhét el nem hagyja. Ragyogót nem remél, teljes békében, veszteg él. Aki tízezer szekér gazdája, néz a világba, nem lát önmagába. Aki könnyelmű, elveszti alapját, aki nyugtalan, elveszti apját. 27 Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot; a gondos-beszédű nem kelt haragot; jó számolónak nem kell tábla; ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja, hogy ki nem nyitják; ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti, ki nem bogozzák. Ezért a bölcs vigyáz az emberekre, senkit meg nem vetve; ügyel a létezőkre, semmit el nem vetve. Ez a kétszeres világosság. A jó a rossznak tanítója, a rossz a jónak támasztója. Ha nem becsülik tanítóikat, ha nem szeretik támasztóikat: olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb. Íme a legmélyebb és legsúlyosabb. 28 Aki tudja férfi-hatalmát, mégis őrzi nő-lágyságát: hegyi-ér a világon, az erény-t el nem vesztette, csecsemő marad örökre. Aki tudja fehérségét, mégis őrzi feketeségét: példa a világon. Aki példa a világon, az erény-nyel összeillő, állandóhoz visszatérő. Aki tudja dicsőségét, mégis őrzi rejtettségét: völgy a világon. Aki völgy a világon, erény-ben lesz tökéletes, egyszerű és természetes. A természetes elhal: eszköz lesz, erő, a bölcs él vele, így lesz vezető; ezért: a rendhez nem kell a had ereje. 29 Aki erőszakkal birodalmat foglal, kudarcot vall: ez a tapasztalat. Az ég-alatti, mint csodálatos urna: sérteni nem szabad, aki érinti, sem érinti, aki megfogja, elveszíti. Ezért mindennek rendje-sorja: halad egyik, követi másik, virul egyik, hervad másik, erősül egyik, gyengül másik, keletkezik egyik, elenyész másik. Ezért a bölcs kerüli a túláradót, kerüli a hívalkodót, kerüli a kápráztatót. 30 Aki az út-on járva urát szolgálja, nem igáz le országokat hadsereggel, hiszen ő ellene is fordul a dárda. Hol had vonult, tövis lepi a rétet, nagy harc után jönnek ínséges évek az eszes: győz és megtorpan, nem tobzódik a diadalban, győz és nem magasodik, győz és nem cifrálkodik, győz és nem kevélykedik, győz, mert győzni kényszeríttetik, győz, de sohasem erőszakoskodik. Olykor a lények már ifjan vének, ellene szegülnek az út rendjének, s ha így van: korán sírba térnek. 31 A legszebb hadsereg is a csapás eszköze, mindenféle gyűlöletes, az út-on járó nem él vele. A nemesnek békében balról a helye, háborúban jobbról a helye. A had a csapásnak eszköze, nem a nemesnek eszköze; ha rákényszerül, csak akkor él vele, a béke az ő ereje. Győz és nem kevélykedik. Aki győztesként előre-nyomul, az ember-irtásnak örül; aki az ember-irtásnak örül, gyűlöletet fakaszt az ég alatt. A bőség balról tér be, a jajszó jobbról tér be. Balról a szárnyvezér, jobbról a fővezér: temetéssel fölér. Az ember-irtás siralom, gyötrelem, gyász-szertartás a harci győzelem. 32 Az út folytonos és névtelen. Az ős-egyszerűség parányi, mégse bírja senki leigázni. Ha fejedelmek, királyok megőrzik: minden önként behódol nekik. Ég s föld összecsengne-bongna, édes harmatot hullatna, és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna. Hol fellép a rendtartás: fellép a név; s mert már fellépett a név, ismerni kell a határokat s így elkerülni a csapásokat. Az út e világban, mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad. 33 Okos, aki érti az embereket; aki önmagát érti: ihletett. Hatalmas, aki másokat legyőz; aki önmagát legyőzi: erős. Aki törekszik: nincs híján akaratnak; aki megelégszik: gazdag. Aki nem veszti természetét: hosszúéletű; aki nem veszti emlékezetét: örökéletű. 34 A hatalmas út szerteárad, jelen van jobbra-balra. Minden általa létezik, soha meg nem torpanva. Működik, de rejtve, hírt nem akarva. Mindent nevel, de nem irányít, nincsen vágya, ezért neve: kicsiny. Minden visszatér hozzája, de nem irányít, ezért neve: nagy. Sose hatalmaskodó, ezért neve: hatalmas. 35 Aki a nagy mintát követi, annak hódol az ég-alatti. Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat, csak békét, nyugalmat, muzsikát, vigalmat, táplálékot ad a vándoroknak. Mikor az út-ról szólal, a szó ízetlen, sótlan. Aki ránéz, nem látja, aki hallgatja, nem hallja, de nem-fogyó kincs annak, ki érti. 36 Amit összenyomnak, kiszélesedik, amit gyengítenek, megerősödik, amit megölnének, nem marad meddő, aki lopna, az lesz a vesztő. De épp ezt nem értik. A gyenge legyőzi az erőset, a lágy a keményet. A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet. Az állam éles fegyvereit ne villogtassák a népnek. 37 Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen. Ha fejedelmek, királyok megőrzik, minden magától rendeződik. Ha kapálóznak és intéznek, letöri őket a titkos természet. Vágytalan a titkos természet, s a vágy hiánya: béke, az ég alatt a rend teljessége. AZ ERÉNY 38 A nagy erény nem jótékonykodik, ezért jó. A kis erény jótékonykodik, ezért nem jó. A nagy erény cselekszik, nem-cselekvéssel cselekszik. A kis erény sürög, erővel cselekszik. A szeretet cselekszik, eredményes, ha nem cselekszik. Az erkölcs sürög, erővel cselekszik. A tisztelet cselekszik, s mert nem viszonozzák, kényszerít a tiszteletre. Ezért: az út ha elvész, itt az erény, az erény ha elvész, itt a szeretet, a szeretet ha elvész, itt az erkölcs, az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet. A tisztelet a hűség és bizalom hiánya, a zűrzavar kezdete. A külső tudás az út virága, a belső tudatlanság kezdete. Ezért az igaz ember a valódit akarja és nem a látszót, a gyümöcsöt akarja és nem a virágot, a közelit akarja és nem a távolit. 39 Íme az ős-egységben létezők: az ég az egység által makulátlan, a föld az egység által rendületlen, a szellem az egység által finom, a völgy az egység által virágzó. Minden az egységgel született, a vezér, a király vele a világ példája lett: az egység éltet mindeneket. Ha ködös az ég: eltűnik; ha inog a föld: elhasad; ha durva a szellem: elkallódik; ha meddő a völgy: sivatag. Ha nem születnek, akkor elenyésznek; a vezéreket és királyokat ledöntik, ha nem példaképek. A néptömeg a nagyok alapja, az alacsony a magas alapja. Ezért az önjelölt vezérek és királyok helyükön nem szilárdak. Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja, vesztüket az okozza. Ha szétszedik a fényes fogatot: belőle semmi sincs. Ne légy értékes, mint a jade-kincs, légy egyszerű, mint a kavics. 40 Ellentétesség az út mozgása, engedés az út tulajdonsága. Az ég alatt minden a létből fakad s a lét a nemlétből fakad. 41 Ha bölcs hall az út-ról, megragadja és megőrzi; ha tudós hall az út-ról, megtartja, majd elveszíti; ha okos hall az út-ról, nem győz nevetni; és nem erről az út-ról esik szó, ha tán megérti. A régi vers ezért mondja: "A fényes út sötétnek látszik, az út-on járó eltűnni látszik, az egyenes út tévútnak látszik, a magas erény szakadéknak látszik, a nagy tisztaság szégyennek látszik, a hatalmas erény kevésnek látszik, a növekvő erény lopásnak látszik, a szín-igazság hiánynak látszik. A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen, a végtelen edény készen soha sincsen, a végtelen zengésnek hangja nincsen, a végtelen képnek formája nincsen." Az út rejtett és neve nincsen. Egyedül az út vezet és célba fut. 42 Az út szülte az egyet, az egy a kettőt, a kettő a hármat, a három valamennyi létezőt, mind tartalmazza a hímet és a nőt, s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket. S e világban megvetik az önmagát-felemelőt, az önjelölt királyt, vezetőt. Nézd valamennyi létezőt: egyszer gyengül, máskor erősül, egyszer erősül, máskor gyengül. Így látják, én is így látom: "A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el." Ez a legfőbb tanításom. 43 Az ég alatt a leggyengébbek átfúrják, ami legkeményebb: mindenben fészke van a nemlétnek, ereje a nem-cselekvésnek. Szó nélküli tanítással s a nem-cselekvés hatalmával mi sem mérkőzhet e világban. 44 Rang, vagy élet: melyik főbb? Kincs, vagy élet: melyik több? Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetőbb? Aki sokat szerzett, sokat vesztett; aki sokat gyűjt, több kárt szenved. Aki megelégszik, kudarc nem éri, aki megtorpan, veszély nem éri, a maradandóságot éli. 45 A tökéletes: akár a tökéletlen. Működése véghetetlen. A teljesség: akár az üresség. Működése mérhetetlen. Az egyenes, mint a görbe, a szellemes, mint a dőre, az ékes szó, mint a dadogó. A mozgás a fagyot legyőzi, a nyugvás a hevet legyőzi, a béke a rendet megőrzi. 46 Mikor az ég alatt létezik az út: a lovak megtrágyázzák a földet; mikor az ég alatt hiányzik az út: a mezőn harci mének legelnek. Nincs nagyobb csapás, mint az eleget nem ismerni, se nagyobb veszély, mint szerzésre törekedni. Ezért: aki az eléggel megelégül, elégedettnek kell nevezni. 47 Nem lép ki az ajtón és világot megismer, nem néz ki az ablakon és égi út-at megismer; mennél messzebb megy, annál kevesebbet ismer; ezért a bölcs nem jár, hanem megismer, nem néz, hanem megnevez, nem cselekszik, hanem végbevisz. 48 A tanuló gyarapszik naponta; az út-on járó csökken naponta. Csökkenés, tovább-csökkenés: eredménye a nem-cselekvés. Mindent végbevisz a nem-cselekvés. A világot tétlen tartja kézben. Aki tevékeny, a világot nem tartja kézben. 49 A bölcsnek nincs önnön szíve. Szíve a nép valahány szíve. Jó a jókhoz és jó a gonoszokhoz: ez az erény jósága. Hisz az igazaknak és hisz a hazugoknak: ez az erény bizalma. A bölcs az ég alatt békében lakik, megjegyzi az emberek mondásait, s úgy nézi a népet, mint gyermekeit. 50 Megszületnek és elpusztulnak. Az élet felé megy tíz közül három, a halál felé megy tíz közül három, és meghal tettei miatt megint tíz közül három. Miért? Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon. Aki úrrá lesz az élet-vágyon, orrszarvútól, tigristől nem fél, sem harcban a fegyveres katonától. Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát, a tigris nem vágja beléje karmát, nem sebzi meg a katona kardja. Miért? Mert a halálnak nincs rajta hatalma. 51 Az út szül, az erény táplál, a lény alakot-ölt, az alak beteljesít. Ezért minden becsüli az út-at és az erény-t. Az út méltó a tiszteletre, az erény méltó a szeretetre, mert nem osztanak parancsot, s mennek természetes rendet követve. Az út szül, az erény táplál, dajkál, nevel, csiszol, érlel, ápol, őriz. Alkot, de nem birtokol, teremt, de nem kérkedik, mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot: legmélyebb jónak méltán nevezik. 52 Az ég alatt mindennek eredete az ég-alattiak anyja. Aki eléri az anyát, megismeri a gyermekeit; s ha megismeri a gyermekeit, újra említi az anyát. Élete végéig nem éri veszély. Aki betömi oduját, bezárja kapuját: élete végéig nyűg nélkül él. De ha kinyitja kapuját, magára-veszi minden baját: élete végéig gondban él. Aki a parányit meglátja: éles-szemű; aki gyengeségét megőrzi; hatalmas-életű. Aki tiszta fény, s a világossághoz folyton visszatér, nem éri veszély: az állandóságban él. 53 Ha van igaz tudásom: a nagy utat járom, s csak attól félek, hogy letérek. A nagy út sima, de az embereket vonzzák az ösvények. Ha pompás a palota: a szántóföldek begyepesülnek, a magtárak kiürülnek. Dísz-köntösben járnak, éles kardokat hordoznak, étellel-itallal be nem telnek, fölösleges javakat halmoznak: rablás, dicsekvés a neve. Nem ez az út-nak szelleme. 54 A talpraesettet fel nem borítják, a jól fogodzót le nem taszítják. Fiak, unokák áldoznak neki. Aki az út-at fejleszti magában, abban valódi az erény; aki fejleszti a családban, abban bőséges az erény; aki fejleszti a falujában, abban kiváló az erény; aki fejleszti az országban, abban virágzó az erény; aki fejleszti az ég alatt, abban teljes az erény. Magunkban megismerjük a többit, egy családban a többit, egy faluban a többit, egy országban a többit, az ég alatt a többit. Honnan ismerem én az ég-alattit? A kevés által valamennyit. 55 Aki a nagy erény-t magában hordja, akár az újszülött gyerek. Mérges rovar, kígyó nem csípi meg, nem támadnak rá a vadállatok, nem ragadják el a sasok. Csontja gyenge, izma lágy, fogása mégis szilárd; nem ismeri hím s nő egyesülését, mégis életet ad, mert tiszta teljesen; kiált s be nem reked, mert összhangzó tökéletesen. Az összhang tudása: állandóság. Az állandóság tudása: világosság. Az élet gazdagítása: vigasság. A szellem feszülése a szívben: makacsság. Olykor a lények már ifjan vének: ellene szegülnek az út rendjének, s ha így van: korán sírba térnek.