Make your own free website on Tripod.com

dátum nélkül

Hol van, kérded, mert szeretnéd végre tudni
Mért nem jön, s ha mégis, nem szeretnéd már látni.

Nem kell neked, se élet, se halál
helyetted mindenki, mindent jobban csinál
ha ledőlsz hátra és csak nézed őket
véget érhet az élet tőled.



Tengernyi idővel
Ülök szemben
Romba dől körülöttem minden
Elveszett és elhagyatott
Lábnyomokat nézegetve
Elmeháborodottak rohannak
Meg-meg állva, s elképedve.



Kócos hajam a lábad közt pihen
ujjad egy hajszálra van tőle
hogy levágjam, s eltegyem örökre.



Szövet mi inadba szállt
Löveg a szívedbe vájt
hullaszagod kellemes áradat
érzem, szádközt lárva bogarak
(kúsznak a fényre)



A mindennapok nyugalmával elfekszem a kedélyek tengerén
Szappan buborékok illatában ott repülünk te meg én.



...vagy csak álmodom
a poros szürkeséget az ablakon



Ablakomban az esőcseppek szorongásom első jelei



Elesettnek a kövek se kellenek



Álomként lebeg fejemben
Füstös szobámban ringat
Az átkozott félelem

A hajó a viztükrén táncol
a rettegés fokán



Fekete a rózsa
Kinyílt és ragyog
Bár a síromon virágzik
Hisz halott vagyok.



Hív a mélység
A fekete szépség



Vonatra szállsz és eltávozol oda,
Ahol a sínek összeérnek.



Vágyakozva mereng szemem
az elveszett levéltengeren
nem tud helyben maradni

Felmászom egy fa ágára
nézek magamra és a tájra
nem lehet már visszatérni



Emlékemben élsz
hiába szeretném,
hogy itt legyél



Felkészültem az életre
Tudom, hogy meghalok



Szemed lángja beárnyékol
Gyenge vagyok az erős fényben
Te büszkén állsz énrám várva
hogy átvigyél a messzeségen

Szemed sarkából néz rám a könnyed
Hajad a szélben oly könnyed
Akár mint régen suhanva az éjszakába
óvott minket a csillagok ragyogása

Pillanatok, mik évekig tartanak
csak egy másodperc a borús ég alatt
Kezed szoritása egyre jobban enged
Szemed sarkából néz rám a könnyed



én leszek a Te napod
a holdad is én leszek
akár nappal
akár éjjel mi mind a
ketten világítunk Neked.



Lehet-e
Elmerengeni
Nárciszt
Nevelni, s
Olykor
Nevetgélni?



Néha arra gondolok,
hogy önfeledten áltatott.



az emberek félnek
tőlem, mert nem
ítélem el őket.



Teljesen elönt a forróság
Mindenemet átjárja az áramütésed
Annyira hiányzol, hogy már fáj a szívemben
a vágy, ami teljesen elemészt és felégeti a 
gondolataimat.
Csak Te jutsz eszembe, bármit csinálok és
bárhova nézek, Téged látlak és csak
Téged érezlek. Szemed különös
fénye és a levegő perzselő rezgése
fogva tart, éhezve vágyom csókod iránt,
mit távolból küldesz felém, bár nem
gondolod, de én érzem, hogy
máglya ég a szívedben, az az egyetlne tűz,
ami lelkeket éget, a
Tiédet és az enyémet.
Táplálja a gondolat
a vágy
a kínzó félelmem a kudarc rettentő gondolatától,
s minden egyes pillanat, ami örök
emlékként karol át minket kettőnket.
Létünk lehet semmis, de a
szerelem örök és megfoghatatlan lesz.



Szeretni kéklő
égbolt szemeid sugara
éget a vágyam
sovárogva kezed után
megfogom, s sálam
szorosra húzom
szerelmes nyillal
tühegy vége megörjíti
vágyakozva lesem szavát,
megőrülök.



jézus fenn a kereszten
nyögdécsel csak csendesen